Megértés mint önmagunk feltárulkozása

Absztrakt

Tanulmányomban a személyiség problematikáját a hermeneutikai értelemben vett megértés felől közelítem meg. A hermeneutikai gondolkodásban a megértés nem episztemológiai és nem is módszertani kérdésként vetül fel, hanem ontológiai problémaként. A megértés nem valaminek a magyarázata, nem egyszerűen egy tárgyra irányuló cselekvés, hanem velünk történő életesemény. A másik, a te megértése nem más, mint az én-re vonatkoztatás, az önmegértés egyik módja, hiszen e megértési szituációba nem készen álló szubjektumokként lépünk be, hanem e folyamatban mi magunk is mássá válunk. Ugyanakkor a megértett nem pusztán külső tárgy, hanem a sajátommá vált értelem, ebben az összefüggésben pedig a hagyományos objektum-szubjektum viszony is feloldódik. Azt kívánom bizonyítani, hogy hermeneutikai nézőpontból megközelítve az identitás nem eleve adott, lezárt konstruktum, hanem a másokkal való kommunikatív, együtt játszási viszonyban, állandó mozgásban van.