A kanti morális szubjektum heideggeri kritikája
DOI:
https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2014.14.1.151Absztrakt
Az előadás tárgya a Kant által tematizált szubjektivitás-koncepciónak, közelebbről a személyiségként felfogott morális szubjektum szerkezetének heideggeri kritikája. A fenomenológia alapproblémái 13. paragrafusában Heidegger a kanti Én-fogalom 3 kulcsmozzanatát, a personalitas transcendentalis, a personalitas psychologica és a personalitas moralis megkülönböztetését hajtja végre.A Personalitas moralis a tiszta erkölcsiség szférájaként, a szabadság intelligibilis birodalmaként határozódik meg. Az individuum érzékin-túli meghatározottságának a természeti törvények determinizmusától függetlenként tételeződő aspektusa, amely a szabadság által való okság alapját képezi az erkölcsi törvény feltétlen parancsa által vezérelt cselekedetek gyakorlati szférájában. Ily módon az emberi egzisztencia legmagasabb rendű lét-meghatározottságaként jelenik meg. Heidegger konklúziója azonban amellett szolgáltat érveket, hogy Kant végső értelemben kudarcot vall e nagyszabású feladat végrehajtásában. Mindazonáltal az alapok megvetése terén nélkülözhetetlen lépéseket tesz.