Az emberi méltóság és a progresszió realisztikus koncepciója felé

A kritikai teoretikus normatív pozíciójának újragondolása Axel Honnethnél

Absztrakt

Tanulmányomban azt az utat rekonstruálom, amelyet Axel Honneth a Jürgen Habermas neve által fémjelzett kritikai hagyománytól eltávolodva megtett. Tanulmányom fókuszában Honnethnek a Nancy Fraserrel közösen jegyzett 2003-as Umverteilung oder Anerkennung? című kötetben megjelenő gondolatmenete áll. Az itt kirajzolódó kritikai elmélet nagy teret enged egy kettős interpretáció lehetőségének: Honneth elemzése egyszerre olvasható klasszikus társadalomfilozófiai gondolatmenetként és szociológiai diagnózisként. Tanulmányomban azonban nem a Fraserrel folytatott vitában érintett konkrét társadalmi problémákat (elosztási igazságosság, vagy az új társadalmi mozgalmak kérdése) fogom másfél évtized távlatából újraértékelni, inkább az elméleti konstrukció előfeltevéseit állítom figyelmem középpontjába.

Első körben felvázolom a kritikai elméletnek azt a Lukácstól Habermasig tartó elméleti hagyományát, amellyel szemben Honneth a saját koncepcióját kidolgozza. Ezután Honneth nézőpontjából felvázolom annak a társadalmi-kulturális kontextusnak (a polgári-kapitalista elismerési rendnek) a főbb vonásait, amelyben az igazságosság elveit felmutatja. Ezután két kérdés szempontjából teszem próbára Honneth igazságosság-koncepcióját. Egyrészt: vajon biztos szilárd igazságosságkritériumokhoz jutunk-e a reális elismerési folyamatok és interakciók tanulmányozásával? Másrészt: a modern ember minden tipikus sérelme megragadható-e az individualizált elismerés-elmélet keretein belül? A felmerülő kérdésekre két Honnethnél kirajzolódó megközelítés: az emberi méltóság szempontját előtérbe helyező és a társadalmi progresszió perspektíváját kiemelő kritikai elmélet-modell szempontjából igyekszem válaszolni. Végül jelzem az így kirajzolódó kritikai elmélet-típusok lehetséges korlátait.