Mesterséges intelligencia, mesterséges rugalmasság, mesterséges türelem
Balogh Zsuzsanna, Szalai Judit, Zvolenszky Zsófia (szerk.): Artificial Intelligence. Magyar Filozófiai Szemle. 63 (2019) 4.
DOI:
https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2022.22.1.294Kulcsszavak:
mesterséges intelligencia,Absztrakt
Írásomban a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket tárgyalom és bírálat tárgyává teszem a filozófusok részéről is tapasztalható szkeptikus hozzáállást az MI-hez. Egy folyóiratszám tanulmányai nyomán vizsgálom a gyakran hallott ítéleteket: MI-rendszerek nem lehetnek valódi szubjektumok, nem nyújthatnak igazi tudományos felfedezéseket, nincs értelme a moralitáshoz szükséges autonómiát tulajdonítani nekik, óvakodnunk kell attól, hogy felelősséget ruházzunk rájuk a közlekedésben vagy a politikában. Lényegében ezek ellenkezője mellett érvelek. Alapgondolatom az, hogy nem idegeneknek kell tekintenünk saját ‒ önnön érdekünkben és céljainkra létrehozott, sok tekintetben minket felülmúló ‒ teremtményeinket, hanem úgy, mint a tőlünk telhetően megvalósított legjobb énünket. Ennek módjaként a Turing-gépet mint az elme descartes-i felfogásának modelljét mutatom fel, majd a szabályokat következetesen végrehajtó gépeket mint a Kant által leírt erkölcsi törvények követőit, a kötelességteljesítés mintaképeit. Közben igyekszem megválaszolni az idevonatkozó súlyos ellenérveket és aggodalmakat.