Søren Kierkegaard, a politikafilozófus?

Absztrakt

Tanulmányomban Søren Kierkegaard filozófiájának egy lehetséges politikai filozófiai olvasatát szeretném bemutatni nagyban támaszkodva az ezirányú nemzetközi szakirodalomra. Azonban a tanulmány meg kívánja haladni az egyszerű szakirodalmi áttekintést, kiemelten három fogalom mentén vizsgálom a felmerülő politikai aspektusokat. Ezek az én, a kétségbeesés és a lelkiismeret kierkegaardi fogalmai, melyek áttekintése és politikai filozófiai elemzését követően pedig rekonstruálom Kierkegaard elméletalkotásának azon elemeit, melyek bírnak politikai relevanciával. Az így kapott struktúra korántsem teljes, mivel Kierkegaardnak nem volt célja, hogy a politikai filozófiai agendát gazdagítsa, ugyanakkor elméletei sok tekintetben korát megelőző tanulságokat rejtenek, így adekvát feltételezni, hogy megállapításai a politikai filozófia területén is hasznos adalékoknak számítanak majd. A fogalmak kibontásából azt találjuk, hogy Kierkegaard egyfajta liberális-konzervatív álláspontot képvisel, melynek központi eleme a felelősségteljes egyén, akinek az énné válása teremti meg az igazi közösségeket a társadalmi-politikai életben. A modern politikát a kétségbeesés egy formájaként definiálta, melyből egyéni szinten a lelkiismeret fenoménja lehet a kiút. Továbbá, mivel Kierkegaardnál az én fogalmában futnak össze az elérendő vallási és politikai célok, valamint az én és a politika ontológiai státusza közös spirituális kategória alá esik, Kierkegaard „politikai” filozófiája alkalmas lehet a citoyen és a bourgeois fogalmainak összebékítésére is.