Daniel Sennert és a késő arisztoteliánus vita az állatok lelkéről

Absztrakt

Mind az arisztoteliánus, mind a galeánus hagyomány érzékeny lélekkel rendelkező  lényeknek tekintette az állatokat, de mindkét hagyomány ellentmondásos azzal a kérdéssel kapcsolatban,  hogy az állati magok élőnek számítanak-e vagy nem. A koramodern gondolkodók ennél tisztább megoldásokat kerestek. Egyrészt kínálkozott a megoldás, hogy lélekkel rendelkezőnek tekintsék az állati magokat – ezt a véleményt a wittembergi Daniel Sennert (1572–1637) orvos képviselte. Másrészről lehetett az állati magokat csupán anyagi létezőknek tekinteni. Ez a véleményt Juan Gallego de la Serna képviselte, III. és IV. Fülöp spanyol királyok udvari orvosa. Gallego az arisztotelészi természetfilozófia két központi fogalmát használta fel érvelésében: az anyag potenciáljából edukálódó formák gondolatát és az anyag és forma mint tökéltelen entitások elméletét.  A cikk bemutatja Sennert érvelésének kialakulását az állati magokról, amely Gallego és a skolasztikus hagyomány részletes kritikáját jelenti.