Létezik-e képi érvelés, avagy a hidratált tulipán esete
DOI:
https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2016.16.1.206Absztrakt
Az érveléstechnika apparátusának vizsgálata során felvethetjük azt a kérdést, hogy verbális közlések elemzésének módszerei kiterjeszthetők-e a vizuális tartalmakra is. Egyesek amellett érvelnek, hogy a képek, hasonlóan a mondatokhoz, állításokat tartalmazhatnak, amelyek azonosításával rekonstruálhatjuk a tartalmat. Ezen vizuális tartalmak két szempontból elemezhetőek: argumentáció-elmélet és retorikai szempontból. .
Írásom első felében amellett érvelek, hogy a képi argumentáció elemezése ugyanolyan metódusok szerint történhet, mint a szövegek informális logika alapján való rekonstrukciója. Továbbá megállapítom, hogy a képi érvek nemcsak kiegészíthetik a verbális tartalmakat, hanem szükséges feltételei lehetnek a konklúzió levonásának.
Másodsorban a fentebb vázolt elméleti kérdéseket egy esettanulmányon szemléltetem. Mivel a reklámok kommunikációs célja a vásárlásösztönzés, a kreatív szakemberek eszköztárában gyakorta szerepelnek olyan elemek is, amelyeket tudatos, vagy véletlen alkalmazását a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) szankcionálja, e folyamatban elengedhetetlen szempont a képi megjelenítés érveléstechnikai elemzése is.
Célom illusztrálni a képek, mozgóképek, különösen a problematikusnak vélhető reklámfilmek érveléstechnikai elemzésének kereteit, különös tekintettel az érvelési sémákhoz való hozzárendelhetőségi viszonyokra. Konklúzióként megállapítom, hogy milyen kommunikációs értékük lehet a reklámfilmeknek a vizualitás szempontjából, illetve mint érvelő tartalmak milyen szerepet játszanak a meggyőzés folyamatában.