Figyelemcélpontok. Egy idióma viszonya a terrorizmushoz és a technikához

Absztrakt

A figyelem egyfajta célzás, hiszen rátartást, fókuszálást vagy összpontosítást feltételez. Ugyanakkor megcélzott dolog is, ami a figyelemkeresés legkülönfélébb módozatainak válhat céltáblájává (az ókori sírfeliratoktól a modern hirdetéseken át a terrortámadásokig). Így aztán a „figyelemcélpontokon” — a kifejezés ambivalenciája szerint — egyaránt érthetjük a figyelem által kiszemelt célpontokat és magát a figyelmet is mint gazdasági, politikai vagy egyéb megfontolásból célba vett tárgyat.

A tanulmány erre a kettős vetületre próbál rávilágítani. Bevezetésképpen a figyelem idiómáját tárgyalja, kapcsolatát főként a feszülés, a fizetés és a fordulás fogalmával. Aztán a terrorizmus és a teatralitás kérdéskörére tér át, és megpróbálja nyomon követni, miképpen jelenik meg a „figyelemcélpont” kategóriája a vonatkozó kritikai irodalomban, legtöbbször az „erőszakcélpont” ellenpontjaként — mindezt azzal a céllal, hogy kritikai elemzés és talán újragondolás tárgyává tegye figyelem és erőszak viszonyát. Az iméntiekkel szoros összefüggésben a vizsgálat végül arra irányul, miféle erőszak lapulhat a „figyelemrendelés” bármely gesztusában — ami a technika heideggeri tárgyalásához, s e diskurzus kulcsterminusához, a Ge-stellhez vezet.