Retorika, lélekelmélet és Suárez a 17. századi Magyarországon

Vizsgálódások egy irodalomtörténeti jelenség lehetséges filozófiatörténeti kontextusa körül

Absztrakt

Az amerikai irodalomtörténész, Debora K. Shuger óta jól ismert tény az irodalomtörténetírásban, hogy a kora újkori egyházi retorikában az ún. stylus grande milyen kiemelkedő jelentőséggel bírt. Shuger ennek az erőteljesen affektív retorikának a filozófiai háttereként az arisztotelészi lélekelmélet továbbélését, ill. a belső érzékek rendszerében bekövetkező változást azonosítja, Francisco Suárez szerepét is kiemelve.

A kora újkori magyarországi irodalomban, a katolikus kegyességi prózában, különösen a prédikációirodalomban a stylus grandénak határozott artikulációja van. A tanulmány katolikus devóciós irodalom szerzőinek valószínű lélekelméleti tájékozottságáról informáló, magyarországi születésű filozófiai tankönyveket vizsgál a belső érzékek rendszere szempontjából, Suárez lehetséges hatását is figyelembe véve.