Edmund Husserl metafizika-felfogásának főbb jellemzői és korszakai

Avagy hogyan tematizálhatjuk a „legfőbb és végső kérdéseket” fenomenológiailag?

Absztrakt

A jelen írás fő témája Husserl metafizikával kapcsolatos felfogásának főbb fejlődési korszakai, valamint metafizika-koncepciójának legfontosabb sajátosságai. Mint azt megpróbálom majd megmutatni, Husserlnél három nagyobb, többé-kevésbé egybefüggő korszakról lehet beszélni: 1) az 1890-es évek elejétől az 1906/07 körül bekövetkezett „transzcendentális fordulatig” terjedő korszakról, 2) a „transzcendentális fordulattól” a húszas évek végéig nyúló időszakról, 3) végül a harmincas évek kései metafizikai koncepciójáról, melyet, Tengelyi László értelmezését követve, bizonyos joggal nevezhetünk az „őstények metafizikája” korszakának. Szeretném megmutatni, hogy Husserlnél a metafizikával kapcsolatos töprengéseknek – egész életművén keresztülhúzódó módon – három nagyobb szintje volt: 1) a metafizika ismeretelméleti, illetve fenomenológiai előkészítése és megalapozása, 2) a metafizika mint a valóság egyetemes és végső tudománya, és végül 3) a metafizika mint a „legfőbb és végső kérdések” (Isten, halhatatlanság) vizsgálódási területe. Mint arról a tanulmányban részletesebben lesz szó, az érett Husserl ez utóbbi, a lehetséges szemléletek területén végső soron túllépő területet, a fenomenológiai konstrukció módszerével próbálta meg fenomenológiailag hozzáférhetővé tenni.