Értelem és érzelem: megjegyzések Husserl és Heidegger érzelem-elméletéhez
DOI :
https://doi.org/10.14232/kulonbseg.2018.18.1.232Mots-clés :
Edmund Husserl, Martin Heidegger, fenomenológia, világ, megértés, tapasztalat, érzelem, hangulatRésumé
A tanulmányban Edmund Husserl és Martin Heidegger érzelemelméletének bizonyos hasonlóságait és különbségeit szeretném megvizsgálni. Első pillantásra úgy tűnik, hogy Heideggernél az érzelem, illetve a hangoltságként értett hangulat, jóval fontosabb szerepet tölt be, mint Husserlnél. Heideggernél az érzelem, a hangoltság, a gondolkodás és a nyelv mellett, azon egzisztenciális alapmódok közé tartozik, melyek együttesen értelmezik, feltárják az ember számára a világot. A közelebbi vizsgálat azt mutatja, hogy Husserlnél is meghökkentően hasonló funkcióval bír a hangulat – már Heidegger előtt is, a publikálatlan kutatási kéziratokban.
Szeretném megmutatni azt a bonyolult utat, amit az érzelmek (illetve a hangulat) felfogása a két szerzőnél bejárt; illetve a két szerző nyomán szeretnék rámutatni arra az alapvető szerepre, amit az érzelem a teoretikus és a teória előtti, hétköznapi tapasztalat szempontjából betölt.