Sponte sua

Spontán értelemképződés és narratív-drámai önazonosság

Absztrakt

Tengelyi László műveiben a Husserlre, Merleau-Pontyra és követőire alapozott fenomenológia diakritikus módszerével a jelenségeket a tudatban kívánja megragadni és értelmezni. Az értelmezett jelenség az élmény terminust kapja. Az uralhatatlan, spontán – sponte sua – értelemképződésnek Tengelyi a tapasztalat elnevezést adja. A tapasztalat révén valami új keletkezik a tudatban. Ez a történetmondás egy lehetséges modellje is lehet, hiszen az értelemadás gyakran egy történetben lehetséges számunkra, legyen az a történet bármilyen rövid és egyszerű is.

Jelen tanulmányban a spontán értelemképződés (tapasztalat) és tematikus értelemadás diakritikus feszültségét Shakespeare Macbethjének történetmodelljén át mutatjuk be. Macbeth tragédiáját Tengelyi elméletének fényében úgy értelmezzük, hogy a darab során Macbeth voltaképpen ennek a spontánul képződő, hirtelen, kívülről támadó jelenésnek az értelmezésére törekszik, miközben a darab valamiképpen a Vészlények irányítása alatt álló, tényleges cselekménye ezzel állandó, folyamatos veszteségeket felvonultató feszültségben bontakozik ki.